Kezdőlap

MI MARADT MEG A RÉG ELMÚLT NÖVÉNYZETBŐL?

Sokféle módon maradtak meg a növénymaradványok, sokféle körülmények között. A legfontosabb, hogy a növényi részek lehullásuk után gyorsan betemetődjenek, hogy a lebomlás ne mehessen végbe. Ilyen körülmények lehetségesek a mocsári vagy víz melletti ártéri területeken, ahol vízzel ráhordott homok vagy iszap alá kerülhettek gyorsan. Növénymaradványok nehezebben őrződnek meg, mint állatok fosszíliái, mert egyes állatcsoportok szervetlen anyagokból felépülő váza (pl. csont vagy kagylóhéj) sokkal jobban ellen tud állni a lebontó folyamatoknak vagy épp a szállításnak, mint a növények.

A leggyakoribb kövesedett maradványok a kovásodott vagy opálosodott fatörzsek. Amennyiben a növény ásványi anyagokban gazdag vízbe kerül, pl. az aktív vulkánok közelében, a szilícium dús vízbe, akkor a szilícium átitatja a növény egészét, kitölti a szöveteket, a sejteket, és így kövesedik meg. Ebben az esetben a növény nem csak az eredeti külsejét őrzi meg, de belső szerkezetét is. Ilyenkor beszélünk pl. a kovás fatörzsekről. A belső szerkezetet ilyen esetekben, metszetek vagy csiszolatok alapján lehet pontosabban megismerni.Gyönyörű maradványaikat díszként vagy ékszerként is gyakran használják.
(forrás: mttmuzeum.blog.hu)

Opál

Az opál megszilárdult kovasavgél, kémiailag az oxidok-hidroxidok osztályába tartozó krisztobalit ásvány víztartalmú, gyengén kristályos változata. Elnevezése görög közvetítéssel (opaliosz) az óindiai upala (kő, dríágakő) szóból származik.

Kémiai és fizikai tulajdonságai

Képlete: SiO2*nH2O
Keménysége: 5,5-6,5 (a Mohs-féle keménységi skála szerint)
Hasadása: nincs
Törése: kagylós
Színe: változatos, általában a fémionok vagy ásványzárványok színezik
Fénye: üveg-, gyanta- vagy viaszfényű

Egyéb tulajdonságai: víztartalma 1 és 21% között változik, leggyakrabban 6-10%; a nemesopál részben rendezett szerkezete miatt a fényt színeire bontja, mely jelenséget opalizálásnak nevezik; a tejopált felépítő domének (ld. szerkezet) a kék fényt szórják legintenzívebben, ezért anyaga kékesfehér színű (opáleszcencia); különböző változatai UV-fény hatására más és más fényben fluoreszkálnak

Szerkezete

Nanométeres átmérőjű krisztallitok építik fel, de anyagában – néhány 100 nm-es méretben jelentkező – másodlagos szerkezet is megfigyelhető, amely változatonként különböző alakú és méretű építőelemekből (doménekből) áll. Víztartalma adszorbeált vagy kapilláris kötésű, de intersticiális vizet is tartalmaz.

Megjelenési formái, genetikája

Vaskos, fürtös, gumós formákban gyakori, de ismert bekérgezésként, átitatásként vagy eres-teléres formákban, valamint más ásványok helyén pszeudomorf kitöltésként is.

Hidrotermális folyamatok révén keletkezik, de biokémiai folyamatok terméke is lehet.

Változatai

nemesopálopalizáló és opáleszcens, lehet fehér vagy fekete színű, keresett drágakő,
tejopálopáleszcens, tejfehér színű, áttetsző, gyakran kíséri a nemesopált,
tűzopál – tűzvörös, drágakő, ritkán opalizál, ilyenkor girasol (napraforgó) a neve – hazánkban Telkibánya környékén (Tokaji-hegység) vulkáni tufában, külföldön Ausztráliában fordul elő,
faopálopállal átitatott fatörzs, melyben a növény szerkezete megőrződik, szebb változatai szintén lehetnek drágakő minőségűek,
viaszopál
májopál
hialit vagy üvegopál – üvegszerű, cseppköves-gömbös kifejlődésű anyag,
hidrofán – vízvesztés folytán, repedezetté, átlátszatlanná vált opál.
borostyánopál
vízopál

Érdekességek

  • 2006 novemberében Kisnánán különlegesen nagy, hárommázsás faopált találtak, melynek korát 15 millió évre becsülik. A leletet a Természettudományi Múzeumba szállították.
  • Az első jelentős opálbányát a világon az egykori Magyarországon, a Kassától 35 km-re eső Vörösvágás vagy Veresvágás (Červenica) melletti Dubníkban létesítették. Jelenleg a szlovákiai opálbányák részét képezi.
  • A Föld egyik legnagyobb opálmezője az ausztráliai Coober Pedy városa mellett húzódik. A közel száz éve tartó bányászat során negyedmillió bányaüreget vájtak a környéken.
  • A Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) spektroszkópiai vizsgálatok alapján opált fedezett fel a Marson. A rétegek mintegy 2 milliárd évesek. Ezzel kitolták a víz jelenlétét a Mars középidőszakára.

(forrás: Wikipédia)